2013. március 26., kedd
Teremtéspusztulás...
Ezt az albumom inkább tudom be afféle napló bejegyzésnek.
Otthon létem során gépemmel megindúltam egy magányos sétára az egykor
pompájában tündöklő fa ritkaságokat őrző csókai parkba ...
A látvány ami fogadott, hát az roppant elkeserítő és
siralmas...
Nem kell kertészmérnöknek lennem ahhoz hogy tekintetem végig
vetve a még álló fákon lássam a fák betegségben szenvednek…soha nem látott
elhanyagoltság mutatkozik rajtuk, a talajon, a szakszerűtlen gyepkezelés…ledrimbolt
növényzet közül felnyögő megtört kis ibolya fejek…És nem drámázok... a
szemétről itt-ott bokrok mögött meghúzódó gödrökben, még nem is beszéltem…
A rózskerteknek már nyoma sincs…
Az utak mellett egykor végig húzódó sövény bokrok még itt-ott
felkiáltanak, hogy valaha léteztek ők is...
Beteg a csókai park. A szívem szakad meg érte.
Leültem egy padra és nem szégyelem, leírom könnybe lábadt a szemem, hogy ilyen
mértékű az igénytelenség...,hogy idáig jutott szülőfalum…minden kidöntött fával
gyermekkorunk emlékei tűnnek el.
A kastély az én életemben egy külön személyes ragaszkodás.
Vén falait vizsgálgattam vajon meddig állja még a helyét az idővel harcolva és
egy kéz nincs ki betapassza egyre táguló sebeit. Ebben a kastélyban még egész
kislányként szaladgáltam a folyosókon. Beültem az igazgató patináns irodájában
és amikor kimentem a terasszára, mint minden „csoffos” kislány, azt képzeltem
én vagyok a hercegnő és értem jön egy bátor lovag. Aztán ahogy nőtem itt ebben
a kastélyban gépeltem le az érettségimet és az akkor még „irodistáktól” zajos
termek, folyosók tele voltak élettel. Bevillant a kép amikor mosolygó arcok
fogatták az érettségim jó hírét...
Álltam a vén falak előtt az ajtón lakat..bent pedig a sok
emlék...
Nagyon szomorúan sétáltam haza.
Lajcsák Mónika
Kapcsolódó:
Tél 2...
http://margitzoltan.blogspot.com/2012/02/tel-2.html
Csicsókai MAGYARázkodók
http://margitzoltan.blogspot.com/2012/12/csicsokai-magyarazkodok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!