Margit Zoltán
Back
ny%C3%A1r
FEB
06
Viszlát tél... viszlát Örs!
By:
Margit Zoltán
on
FEB
06
© MTI / AP / Armando FrancaElmondani az elmondhatatlant, leírni a leírhatatlant. Ez az, amit most meg kell tennünk. Júniusban Örsnél leukémiát diagnosztizáltak. Megszakadt szívvel tudatjuk veletek, hogy tegnap, február 5-én társunk, barátunk, testvérünk, Siklósi Örs 29 éves korában hosszú küzdelem után távozott közülünk. Januárban tervezett kiállni elétek és a nyilvánosság elé, hogy elmesélje a történetét a betegséggel kapcsolatban. Tavasszal készült kiadni első szólólemezét, amit kiegészített zenekaros felállással, nyáron készült volna az AWS legújabb, ötödik nagylemeze és ősztől indultak volna újra a koncertek.&nbs
Read more >>
JUL
22
Nyár, nyár, nyár
By:
Margit Zoltán
on
JUL
22
Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek, De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves Poémát, minden irányban. Nyár,A régi vágyam egyre jobbanLobban,De vár még, egyre vár.KárÍgy késlekedned, mert az éj setétül.Az életSiralmas és sivárEnélkül.Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,GörcsökEmésztik s forró titkom mélye szörcsög.Mostan hajolj feléje.Közel a lázak kéjes éje.Akarod?Remegve nyújtsd a szájad és karod.Itt ez ital illatja tégedet vár.Nektár.TeHűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.Idd meg. Kosztolányi Dezső
Read more >>
JUN
09
NYÁR
By:
Margit Zoltán
on
JUN
09
Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél - csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél. József Attila
Read more >>
AUG
17
Vivaldi - L'estate
By:
Margit Zoltán
on
AUG
17
Kemény a Nap, suhog a fényes ostor, Tikkad a nyáj, az ember, ég a cserje, csak a kakuk szól újra-újra olykor, s felelget néki, visszabúg a gerle. Még lágy a szellő, ám a tájban ott forr a vad vihar már, jő, hogy leteperje, riad a bojtár, lila már a dombsor: kerekedik már: egyszeribe' ver le szanaszét mindent, fut a bojtár, baj van! nyilall a villám, nagy a dörgés, rához legyet, dongót is, rettenetes rajban. Sejtette ő ezt: Fergeteg kiáltoz - és a jégeső, a kopogós morajban, mint fürge hóhér, úgy csap a kalászhoz. Rónai Mihály fordítása
Read more >>
NOV
17
A vén ligetben
By:
Margit Zoltán
on
NOV
17
A vén ligetben jártunk mi ketten,Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;Hozzám simult félőn, ijedten,S éreztem: nem a régi már.Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,S csendes volt a szívünk nagyon,És mégis csókba forrt az ajkunkAzon a sápadt alkonyon.Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrveLehullott egy csöpp csipke-rom,Fehéren és halkan röpült le,Akár egy elhervadt szirom.Szeme rámnézett kérdőn, búsan:(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)Ily szomorúan, ily koldúsanMért hívtuk egymást ide? mért?S mondta, hogy késő már az éj, s őMegy... mennie kell... s elfutott.Hallottam haló zaját a lépcsőn,S nem tudom, meddig álltam ott.Aztán... le s fel jártam a parkban,Mint aki valakire vár.Gázolt a s
Read more >>
More Posts
Mobilize
your Site
View Site in Mobile
|
Classic
Share by: