Margit Zoltán
Back
vers
DEC
22
Isten háta mögött
By:
Margit Zoltán
on
DEC
22
Isten háta mögött üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak Kányádi Sándor
Read more >>
NOV
02
TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...
By:
Margit Zoltán
on
NOV
02
József Attila Talán eltűnök hirtelen, akár az erdõben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amirõl számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. 1937. november
Read more >>
NOV
01
Temető
By:
Margit Zoltán
on
NOV
01
A hervadás bús pompájában áll mostA temető. Ó, mennyi szín, derű,Fehér és lila õszi rózsatenger,Mely hullámzik az enyészet szelére.Egy alacsony pad vár rám pihenőül,Elõtte zöld deszkából ácsolt apróSírdomb szelíden mosolyog a fényben.Fölöttem magyar égnek végtelenje,Előttem a határtalan magyar táj.E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,Mint elhervadt virág az õsi kertben.Köröttem mindenütt békés keresztekS mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.Mely minden bölcsességnél igazabb.E kicsi hant elõtt, e nagy magánybanMegölelem az édes életet,Mely ragyogást küld jeltelen sírokraS virágözönt az ódon
Read more >>
SEP
21
Őszi hangulat
By:
Margit Zoltán
on
SEP
21
Mikor a hervadás varázsamegreszket minden őszi fán,gyere velem a hervadásbaegy ilyen őszi délután!Ahol az erdők holt avarjánkegyetlen őszi szél nevet,egy itt felejtett nyár-mosollyalszárítsuk fel a könnyeket!Hirdessük, hogy a nyári álomvarázsintésre visszatér,s a vére-vesztett őszi tájoncsak délibáb-varázs a vér!Hirdessük,hogy még kék az égbolt,ne lásson senki felleget,hazudjuk azt, hogy ami rég volt,valamikor még itt lehet!Ha mi már nem tudunk remélni,hadd tudjon hinni benne más;hogy ezután is lehet élne,hogy tréfa csak az elmúlás!A nyári álmok szemfedőjeövezze át a lelkedet,amíg a tölgyek temetőjehulló levéllel eltemet! Wass Albert
Read more >>
SEP
20
Felemás őszi ének
By:
Margit Zoltán
on
SEP
20
Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. Ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat Nélküled föl újra nem loboghat. Nevetségesen ismerős minden mit mondtam, s mondok nehéz nyarunk volt, itt az ősz s jönnek a téli gondok. Már csak magamat benned és magamban Téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. Kányádi Sándor
Read more >>
JUL
13
NEMZET? – LAKOSSÁG!...
By:
Margit Zoltán
on
JUL
13
Én vagyok polgári magyar. Van házam, nőm, van egy gyermekem. Életünknek csak egy célja van: Nekünk, hármunknak, jó legyen! A gyerek óvodába jár. De tud már szerbül! Tud már angolul! Tud játszani komputereken! Magyarul meg majd megtanul. Vers-tudni? Magyarul? Ugyan! Én sem tanultam, mégis megvagyok! Úgy is majd szerb iskolába jár! Lesznek nekik terhek! Nagyok! Hogy kihalunk? Mi? *Ma kakvi! Kisfiam is unokát fog nemzeni! Tudom, úgy hívják majd, Hogy Endrju! Le se kelljen fordítani! Pénzért minden venni lehet! Oda kell menni, ahol sok van az! Ha én nem, majd ő elmehet! Csak jó legyen! Hát nem igaz? +Burány Béla (A „Népemmel szeretném megbeszélni” ciklusból) * Ugyan már!
Read more >>
JUN
09
ÁRVÍZ
By:
Margit Zoltán
on
JUN
09
Fotó:Femina Zengő zuhogó zápor zakatol Recsegő robaját rettegi álmom Éjszaka jön és tombol az ár Felmorzsolt életünk zokog és fáj. Házak tetején orkán táncol Gigászi árvízen hajózik Kháron, Ladikján siklana, szél döngi, vibrál, A szétömlött Styx helyén már csak tengervíz áll. Túlpartját a test, a lélek sem akasztja, Eget és földet is nihillé duzzasztja A féknélküli ár, mi tomboló s felrázó Emlékeztet rá, hogy van egy utolsó szó: Istenem segíts! Hisz lelkem oly gyarló, Csak ha baj szakad rám, akkor nem tagadó. Lásd Ember, most mutat hatalmat az Úr Számon kér s ítél, de soha nem bo
Read more >>
JUN
08
József Attila - A Dunánál
By:
Margit Zoltán
on
JUN
08
1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, színtelenül, mi tarka volt, a múlt. A Duna csak folyt. &Eacut
Read more >>
JUN
05
Ismét föltámadott a tenger (Duna)...
By:
Margit Zoltán
on
JUN
05
FÖLTÁMADOTT A TENGER... Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! Petőfi Sándor (Pest, 1848.) Dunaszentpál - MTI Mobilg&aac
Read more >>
MAY
23
Eső esik, fölszárad - Nézd a világ apró rebbenéseit!
By:
Margit Zoltán
on
MAY
23
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,vihogva varrnak felhőskörmű lányok. Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul,a hitvesét is ismerem szagárul. Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,csak elfeledték. Akár a gyökvonást. Feledni tudnak jól. A tegnapi halottszíveikben mára szépen megfagyott. Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.Költőt is feledtek. Ismerem. Még él. Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,sötét ruh&aa
Read more >>
MAY
11
A Duna vallomása
By:
Margit Zoltán
on
MAY
11
Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat, De akkor pletyka-kedve támadt. Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt és ő csacska-részeg. Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt, Budapestre fitymálva nézett S gúnyos nótákat fütyörészett. Talán Szent Margit híres szigetén Állott velem részegen szóba. (Ma is félve kalimpál a szivem S hajh, már régen késik e nóta. Ugy-e Iszter, vén folyam-r
Read more >>
APR
25
43...
By:
Margit Zoltán
on
APR
25
Az én kedvesem, egy remek dallal örvendeztetett meg engem. A kedvesem: Ágnes Vanilla: Születésnapodra (József Attila születésének évfordulójára) Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk. Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat, korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy. Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek, szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz. Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz, álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz. Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz, álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz. Föld lak&oac
Read more >>
APR
11
A költészet napja - József Attila születésnapja
By:
Margit Zoltán
on
APR
11
1964-től minden évben április 11-én, József Attila születésnapján tartják Magyarországon a költészet napját. Ezen a napon minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, rendezvényekkel tisztelegnek a magyar líra előtt idehaza és a határokon túl is. Koszorúzással egybekötött ünnepségen emlékeznek a költő szülőházánál, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatti József Attila Emlékhelyen. A rendezvényeknek se szeri, se száma, szinte minden magyar településen, színházakban, könyvtárakban, művelődési házakban rendeznek irodalmi esteket, könyvvásárokat, változatos programokat. A
Read more >>
MAR
19
Szegény vers
By:
Margit Zoltán
on
MAR
19
Az élet Most fogott vallatóra. A márciusi szélEl se ül, Viszi a hópihéket, Hatot üt az óra. Álomképek. Vászonra fröccsenő festék. Csak tessék, csak tessék: Piros, fehér és zöld. Számban az íz, Amit ad a föld. Lihegnek mögöttem állatok. Hagyjatok szeretnem, A felhők nyomomba erednek Nem kór ez, hanem állapot. Mint máglyán az eretnek, Lelkem madarak dicsérik Böjtben, polcra rakott Almaként érik.Mert nem lehet senki Olyan szegény, Tépett rongy legény, Hogy halmazállapotát Ne látni a szemén. Az arany megfolyva Is az marad: A szó-mágia: tisztulás, Embernyi akarat. Segesvár, Sebet vág, Világos hogy Arad. Az arany marad Akár a legszentebb esk&uum
Read more >>
FEB
26
Honosítási kérvény Marosvásárhelyről
By:
Margit Zoltán
on
FEB
26
A honosításhoz, ezt adta le a kérvényező: Kérvény Alulírott magyar állampolgárságot kérek. Nem vagyok szerb, román sem német, Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek. Valamikor régen, amikor születtem Magyarország volt a szülőhazám nékem. Mások döntötték el hovatartozásom Egy Párizs melletti béketárgyaláson. Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek, Kik a magyar földön piócaként éltek, S amikor legutóbb csatát vesztettünk Áruló férgekként fordultak ellenünk ! Így került szép hazám tolvajok kezébe, Az árulóknak ez lett búsás fizet&
Read more >>
FEB
11
NAPTÁR
By:
Margit Zoltán
on
FEB
11
JANUÁR Későn kel a nap, teli van mégcsordúltig az ég sűrü sötéttel.Oly feketén teli még,szinte lecseppen.Roppan a jégen a hajnallépte a szürke hidegben. 1941. február 5. FEBRUÁR Újra lebeg, majd letelepszik a földre,végül elolvad a hó;csordul, utat váj.Megvillan a nap. Megvillan az ég.Megvillan a nap, hunyorint.S íme fehér hangjánrábéget a nyáj odakint,tollát rázza felé s cserren már a veréb. 1941. február 21. MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,vidám, kamaszfiússzellőkkel jár a fák alatt,s zajong a március.A fázós rügy nem bujt ki még,hálót se sző a pók,de futnak má
Read more >>
FEB
02
ELÉGIA
By:
Margit Zoltán
on
FEB
02
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,füst száll a szomorú táj felett,úgy leng a lelkem,alacsonyan.Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet!A valóság nehéz nyomait követveönnönmagadra, eredetedretekints alá itt!Itt, hol a máskor oly híg ég alattszikárló tűzfalakmagányán a nyomor egykedvű csendjefenyegetően és esengveföloldja lassan a töménybánatot a tűnődők szivéns elkeverimilliókéval. Az egész emberivilág itt készül. Itt minden csupa rom.Ernyőt nyit a kemény kutyatejaz elhagyott gyárudvaron.Töredezett, apró ablakokfakó lépcsein szállnak a napokalá, a nyirkos homályba.Felelj -innen vagy?Innen-e, hogy el soha nem hagya komor vágyakozás,hogy olyan
Read more >>
JAN
25
Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd:
By:
Margit Zoltán
on
JAN
25
Weöres Sándor egynemű vagyok a széllel,folyó sodrával,esőcsepp hullásával,madár röptével,fapadlón járó facipős ember lába zajával.Levegő-e a szél?Víz-e a folyás és a csöppenés?A röpülés madár-eés fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?Megszűnik a szél,a levegő nem szűnik meg,de szél nélkül halott.Elhullt a madár,a teste új mezbe öltözött,száz új alakba szétívódott -de a röpte nem maradt megés el se veszett.Többet nem is tudok magamrólés mire tudnék,már több leszek annál,hogysem tudhatnék bármit is.Még nem vagyok egészés mire az lehetnék,már több leszek a
Read more >>
JAN
22
A magyar nép zivataros századaiból*
By:
Margit Zoltán
on
JAN
22
"Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog, s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti." Kölcsey Ferenc (1790-1838) Himnusz Isten, áldd meg a magyart,Jó kedvvel, bőséggel,Nyújts feléje védő kart,Ha küzd ellenséggel;Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbűnhődte már e népA múltat s jövendőt!Őseinket felhozádKárpát szent bércére,Általad nyert szép hazátBendegúznak vére.S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád hős magzatjaiFelvirágozának.Értünk Kunság mezeinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szőlővesszeinNektárt csepegtettél.Zászlónk gyakran pl&aac
Read more >>
JAN
15
Vendéglő havas hegyek között
By:
Margit Zoltán
on
JAN
15
Kis vendéglő a nagy hegyek között.Minden békesség ideköltözött. A kályha vasán párologva forra fűszeres és cukros, sárga bor. Az asztalon sült. Ízletes falat.Míg falatozom, nézem a falat: a falusias, vén, meszelt, melegfalon két ócska festmény díszeleg. Két furcsa kép. Gyerekes, primitív,kuszán felmázolt. De van benne szív. Az egyiken két ferde ház előtt,napfényes, zöld, májusi délelőtt pocsolyán úszkál négy fehér kacsa,arannyal ékes tolluk pamacsa. A másik képen tágas hómező,a hó kavargó, sűrűn pelyhező s két tömzsi állat nyargalászva vonegy karcsú szánt a süppedő havon, - a két ficamlott, kedvesen suta&aacut
Read more >>
JAN
04
Egy mondat a zsarnokságról
By:
Margit Zoltán
on
JAN
04
Illyés Gyula Hol zsarnokság van,ott zsarnokság vannemcsak a puskacsőben,nemcsak a börtönökben,nemcsak a vallató szobákban,nemcsak az éjszakábankiáltó őr szavában,ott zsarnokság vannemcsak a füst-sötétenlobogó vádbeszédben,beismerésben,rabok fal morse-jében,nemcsak a bíró hűvösítéletében: bűnös!ott zsarnokság van,nemcsak a katonásanpattogtatott "vigyázz!"-ban,"tűz!"-ben, a dobolásban,s abban, ahogy a hullátgödörbe húzzák,nemcsak a titkonfélignyílt ajtónijedtenbesuttogott hírekben,a száj elé hulltanpisszt jelző ujjban,ott zsarnokság vannemcsak a rács-szilárdanfölrakott arcvonásbans e rácsban már szótlanvergődő jajs
Read more >>
JAN
02
A bujdosó imája
By:
Margit Zoltán
on
JAN
02
Wass Albert Uram, ki fönt az égbenlakozol a fényességben,gyújtsd föl szent tüzedetaz emberek szívében.Az emberek agyáraáraszd el bölcsességed.Értsék meg valahárami végből van az élet.Arasznyi kis idő csak,mely ajtódig vezet.De előre csak a jó visz,a gonosz vissza vet.Legyen megint az emberképedre alkotott!Utálja meg már egyszermit maga alkotott.Romlandó kincsekértne törje magát senki.Igyekezzék helyettökjobb kincseket szerezni.Jó tettek nyugalmát.Derűt és békességet.Mit el nem fúj az orkáns rontó tűz meg nem éget.Gőgből és gyűlöletbőlmindent, mit föltalált:vedd ki Uram kezébőla keserű pohárt.Rémségek éjszakájátváltsad föl virradatra.Az emberi v
Read more >>
DEC
30
Téli éjszaka
By:
Margit Zoltán
on
DEC
30
József Attila Légy fegyelmezett! A nyárellobbant már.A széles, szenes göröngyök felettegy kevés könnyű hamu remeg.Csendes vidék.A légfinom üvegétmegkarcolja pár hegyes cserjeág.Szép embertelenség. Csak egy kis darabvékony ezüstrongy - valami szalag -csüng keményen a bokor oldalán,mert annyi mosoly, ölelés fönnakada világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek,mint elnehezült kezek,meg-megrebbenve tartogatjákaz alkonyi tüzet,a párolgó tanyát,völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz,minden tagja a földre néz.Cammog vállán a megrepedt kapa,vérzik a nyele, vérzik a vasa.Mintha a létből ballagna hazaegyre nehezebb
Read more >>
DEC
03
Itt, kint a Budzsákban
By:
Margit Zoltán
on
DEC
03
Itt, kint a Budzsákban Itt, kint a Budzsákban, Mindig hosszú a nap. Akkor is, ha rövid. Mintha az ég Bosszantana. Tóparti közökön az ősz: Időnap utáni idő. A szél itt megtörik, A Rét előködlik. Itt, kint a Budzsákban, A szél erőlködik. Még vályogból készült Az Alvég Pár háza. A Kistemetőt, Meg az utcákatFasor rámázza. S ahová halott se való, Néma takarodó, Más lapra tehető: Bezárt Kistemető. Még vályogból készült A végső Elrendelő. Lám: tárja szét karját,Néhai Csonkák Körösztje. A Koncz-pék előtt Kérdés,vagy válasz súlyától Rogysz össze? Amit az őszmeg e sorok, Fölerősít-
Read more >>
More Posts
Mobilize
your Site
View Site in Mobile
|
Classic
Share by: