Arany János életrajza nem olyan
látványos, mint a kortárs Petőfié vagy Jókaié. Ifjúkori
vándorszínész kalandja kudarccal végződött, s mivel hazatérve
idős szüleit súlyos betegen találta, életét mintegy
vezeklésként rendezte be, példás hivatalnokká vált. Attitűdjére
haláláig jellemző a feladatteljesítő beállítottság; igaz,
ennek ellentételeként kifejlődött benne a gúzsba kötve táncoló
ember belső szabadsága, a dolgok és a „világ” ironikus,
illetve humoros eltávolításának képessége.
Arany János (1817-1882) |
Arany János 1817 március 2-án
született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró
földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a
nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és
Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt.
Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán
(segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután
Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835
tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett,
viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836
februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig
megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a
színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor
(rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839
elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez
biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is
házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey
Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel
idősebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska,
1844-ben László. 1844-től (Szilágyi István rektor unszolására)
fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845
júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című
vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25
aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi
barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára.
1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben
az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent
László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi
estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső
szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i
fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után
bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az
anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza
családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi
főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki
problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy
Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és
politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála).
1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt
Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban
lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a
Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság
elé szánta az Őszikék(kapcsos könyv) verseit. 1879-ben
befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg.
Az elveszett alkotmány: 1845-ben
írta ezt a művet és ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság
pályadíját is. Ez a mű egy travesztia: magasztos téma alantos
stílussal. Mítikus szereplők jelennek meg a megyei választások
keretében, ahol az eposzi történet játszódik. A liberális és a
konzervatív oldalt is egyaránt szatirizálja, az úri politizálás
groteszk megnyilvánulásával jelenik meg. Ezt a művet párhuzamba
lehet állítani Petőfi Helység kalapácsával, hiszen itt is az
eposz lejáratása volt a cél, bár Arany nem a népies költészetet
emeli fel, hanem a szatírikus költészetet jeleníti meg.
Díjat ugyan nyert vele, de nyelvezete nehéz volt, ami
elégedetlenséget váltott ki.
Arany János a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!