Margit Zoltán
Back
vers
AUG
25
Radnóti Miklós: Augusztus
By:
Margit Zoltán
on
AUG
25
A harsány napsütésbenoly csapzott már a rétés sárgáll már a lomb közta szép aranyranét.Mókus sivít már és a büszkevadgesztenyén is szúr a tüske.(1940. július 21.)
Read more >>
JUL
24
Epilogus* - Arany János
By:
Margit Zoltán
on
JUL
24
Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’... Legfölebb ha omnibuszon**. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, - Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet. Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna
Read more >>
MAY
05
Szabó Lőrinc-Május éjszaka
By:
Margit Zoltán
on
MAY
05
Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat. S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a lélegző, édes sötétben szinte párolgott a világ és tengerként áradt felém az orgona, jázmin és akác. Láthatatlan kertek mélyéből tengerként áradtak felém, nagy, puha szárnyuk alig lebbent és letelepedtek körém, a meglepetés örömével lengették tele utamat s minden gondot kifújt fejemből ez a
Read more >>
JUL
05
Csend a házban
By:
Margit Zoltán
on
JUL
05
Nehezen kattan a jó öreg zár, csak az ajtó nyikorgása mi vár. Csend van,titkot rejtőn,mélységesen, szobái elhagyatva,üresen. Egy két pók a sarokban tanyázik, hálót sző,majd közepén pompázik. Csend van ,kegyetlenül fájdalmasan, csak a lépteim hallatszik halkan. Körül nézek,minden kihalt üres, lelkem valakiket folyton keres! Csend van,nehéz is el kell fogadnom, emlékeimben még kapaszkodom. A múlt feltör bennem,és visszatér, feledhetetlenül végigkísér. Csend van,most már örökös némaság, nincs többé ott csupán szomorúság. Ott áll a ház egymagára hagyva, magányosan magába zuhanva. Csend van,iszonyú ez a hallgatás, csak ennyi ami mara
Read more >>
MAY
21
Zsugori uram
By:
Margit Zoltán
on
MAY
21
Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. - Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája a Piac-utcába, De azt a rácoknak adta árendába; Maga e kunyhóba éhezvén kucorog, S elméjébe mindég a drágaság forog. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a Mammont örök áldozattal. A bús gond béesett orcájában hever, Mérget kedveltető kincseiből kever. Oly sárgák orcája sovárgó gödrei, Mint aranyára vert kirá
Read more >>
MAR
31
Keresztút - Sík Sándor verse
By:
Margit Zoltán
on
MAR
31
I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust "... Mikor Pilátus eltörte a pálcát, Mi tartottuk a mosakodó tálcát, Hogy mossa kezét meggyalázott székén: Mi ordítottuk rekedtre a gégénk: Feszítsd meg őt! ... Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ... Te, ki az ítélőn ítélkezel, De bűne bánójával könnyezel, Halld elfutó szavam: Csak egyedül ne, csak a Bárány Nyomán indulhassak oda, Hol elejétől fogva vár rám Keresztemmel a Golgota! II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elítélt Isten, Vállán a kereszttel. ... én kezdettől rámsz
Read more >>
FEB
22
ÁRULKODÓ OTROMBÁKNAK (KÖLTŐI TÚLZÁS NÉLKÜL)
By:
Margit Zoltán
on
FEB
22
Nem volt és nincs annak múltja ki a népét kiárulja, s fájdalmas lesz életútja ha idegenek rongybábúja. Éles látását veszíti ha lelki szükségét úgy érzi, hogy cinkosait úgy keresi, ha nemzetét elemészti. Koncért s dicsőségért adja, ha népét lencséért kínálja, mikor mások átkát hallja, s bántását szó nélkül hagyja. Gyökér nélküli a gyökér s nemzetének semmit nem ér, mert lelki cafat az olyan erény ki nem érez a testvéréért. Ármánykodó gyávasága ki lakáj-uszályokba állva saját népét legyalázza, de igazság lesz a halála! Rendn
Read more >>
JAN
21
Tél
By:
Margit Zoltán
on
JAN
21
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörrent a szél, Valahol messze, Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél. Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémon, pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban, Fenyő-óriások könnye pereg... Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rhododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok. Mélyen a völgyben, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél. Wass Albert
Read more >>
OCT
23
Október végén
By:
Margit Zoltán
on
OCT
23
Már mindig-mindig nagyobb úr az estifelpirosító, megdidergető láz,mely tűzrózsáit homlokomra festi.Már mindig jobban közeleg a téls a ködköpenyű, széltarolta tájonfakó paripán menekül az álom –Lehullt a dér,minden fehérs csókos ereje messze jár a napnak, –s szinte örvendek, hogy a rózsák,a piros rózsák, íme, megmaradtak.Mert oly szépek a rózsák,a pirosak, a tüzesek,mit rámcsókol a láz –s ezek az ősszel jöttek,s az őszben megmaradtakés hirdetik, hogy szép a búcsuzás…Mindegyik rózsa egy-egy emlék:szirom, vers, séta, álom,öröm, kacagás tűz-jele,mely kőként áll és pörösen lobogkeresztül száz halálon&hell
Read more >>
JUN
25
Két vállfa
By:
Margit Zoltán
on
JUN
25
Van egy vállfa, milyen jó hogy van neki párja. Nem akartam a hotelba hagyni, Inkábbb egy jó barátnak szerettttem volna adni. De a jó bor mellllettt megeredt a nyelvem, Ami nem volt olyan fontos hát én azt elfelejtetttem. Igy a két vállfa a hotel szekrény sötét birodalmának lett a rabszolgája. Felakasztják őket, majd leveszik……kiveszik majd beteszik………….. Kabátot, szoknyát, nadrágot, inget, pólót raknak rájuk. Majd meg szakadnak,de nem számít…………… Nem számít, hogy a gomb melyik oldalon. Lehet az jobbbon vagy balon……….a nehéz az nehéz!!!!!!! Ez a sors kemény…….. Nyáron kicsit könnyebb. Télen, hát igen…………..
Read more >>
MAY
03
Május
By:
Margit Zoltán
on
MAY
03
A rengő lomb virágban égés készül a gyümölcsre,a nyilt uccára lép a nép,hogy végzetét betöltse.Iramlanak a bogarak,friss jelszavak repülnek.S az aranyba vont ég alatt,- mert beköszönt az ünnep -a szabadság sétára megy.Hős népe ágat lenget,s ő kézenfogva vezetiszép gyermekét, a rendet! József Attila
Read more >>
MAR
16
A szájhősök
By:
Margit Zoltán
on
MAR
16
Meddig tart ez őrült hangzavar még? Meddig bőgtök még a hon nevében? Kinek a hon mindig ajkain van, Nincsen annak, soha sincs szivében! Mit használtok kofanyelvetekkel? Évrül-évre folyvást tart a zaj, És nem ott-e, ahol volt, a nemzet? Nincs-e még meg minden régi baj? Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval Az időt így elharácsoljátok; Várva néz rég s oly hiába néz az Isten napja s a világ reátok. Nyujtsátok ki tettre a kezet már S áldozatra zsebeiteket, Tápláljátok végre a hazát, ki Oly sokáig táplált titeket. Áldozat s tett, ez a két tükör, mely A valódi honfiút mutatja, De ti gyáva s önző szívek vagytok, Tettre gyávák s önzők áldozatra. Hiszem én,
Read more >>
JUN
05
Akarsz-e játszani?
By:
Margit Zoltán
on
JUN
05
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindíg, mindíg játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfõre ülni,borból-vízbõl mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,havas telet és hosszú-hosszú õszt,lehet-e némán teát inni véled,rubinteát és sárga páragõzt?Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,hallgatni hosszan, néha-néha félni,hogy a körúton járkál a november,ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,ki fütyörész az ablakunk alatt?Akarsz-e játszani kígyót, madarat,ho
Read more >>
MAY
07
Esti csillag
By:
Margit Zoltán
on
MAY
07
A nyár delelőn járt, Az éj fele volt: Csillag köre ködlőn Tört át, hol a hold Fagyban ragyogott és Planéta-rabok Közt járta a mennyet - Holdfény a habot. Néztem, hogy oly Hideg mosoly: Oly dermesztő hideg; Mint felhő-fürt- Palást röpült, S már téged néztelek, Est Csillaga, Kinek sugara Dicső s mind kedvesebb: Boldog vagyok, Hogy ott ragyog Az éji égkupolán, S e messzi tűz A lenti hűs Fénynél különb csodám. Edgar Allan Poe Radó György fordítása
Read more >>
MAY
01
Makray Jancsi képe alá
By:
Margit Zoltán
on
MAY
01
Fákra levelet leheltél, a víztükörrel megihlettél, napsugárban fürösztöttél s a virágokkal betemettél. Finom árnyak himbálóznak Titkaink lebegve szállnak, Varázs sóhajok szikráznak, Fénymosollyal fogócskáznak. (20130502 GS) Dr. Gundy Sarolta
Read more >>
APR
02
Húsvét
By:
Margit Zoltán
on
APR
02
Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, megrészegül az illaton a föld, s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt - kelet felől egy sírnak mélyiből, elrúgva a követ, fényes sebekkel száll, száll magasba, föl az isten-ember. Kosztolányi Dezső
Read more >>
FEB
20
Nyomok
By:
Margit Zoltán
on
FEB
20
Nyom nélkül nem tűnsz el hirtelen Mint suhanó árnyék szele, A felhő is könny-nyomot ejtene, Ha lázadna vihar szele. Ősszel, ha levél sóhajt fákról Visszasúg nyári lombokat, Pergő homokszemek ujjadról Idéznek sivatagokat. Sziklába vésődött lábnyomok Az Ősök kövülete, Szellemet őriz az utódok Gránithegy emlék-ege. A szó is, a gesztus is hagy nyomot, A hangok az illatok, Tudtodon kívül kínálod nyomod Önmagad, s gondolatod. A nyom, az emberek kenyere Adj hát, és kérlek, gyere! Menedéked lesz Isten tenyere, Mert eledelt osztasz vele. A földi jeleket itt hagyod Miként tán el sem gondolod: Hogy az igazi nyomok nem láthatók, De szívekbe költöznek, ha hagyod. (GS, 20131020) Dr. Gundy Sarolta
Read more >>
JAN
26
A puszta télen
By:
Margit Zoltán
on
JAN
26
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jósz&aacut
Read more >>
DEC
31
Újévi kívánságok
By:
Margit Zoltán
on
DEC
31
Mindenkinek egészséget! Legényeknek merészséget! Minden jóból épp eleget, Nyár idején jó meleget. Leányoknak piros arcot, Katonáknak kevés harcot. Asszonyoknak jó, hű férjet, Kivel boldogságban élhet! Gyermekeknek mesés álmot, Iskolásnak kövér számot. Állatoknak szorgos gazdát, Ki a szántón minden gazt lát. Mi neked jó, neki tüske, Irigy szomszédot a guta üsse! Minden, ami rossz volt ókor, Forduljon meg, legyen jóból! Mikor éjfélt üt az óra, - Nézzünk előre - gondoljunk sok jóra. A sok rosszat hagyjuk az Ó évben, Hogy az újnak legyen jó az éve! Dunaharaszti, 2014. december 29. Simola Ter&eacut
Read more >>
DEC
20
Karácsony felé
By:
Margit Zoltán
on
DEC
20
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Juhász Gyula
Read more >>
OCT
18
ÁRULKODÓKNAK
By:
Margit Zoltán
on
OCT
18
Nem volt és nincs annak múltja ki a népét kiárulja, s fájdalmas lesz életútja ha idegenek rongybábúja. Éles látását veszíti ha lelki szükségét nem érzi, hogy cinkosait úgy keresi, ha nemzetét elemészti. Koncért s dicsőségért adja ha népét lencséért kínálja, mikor mások átkát hallja, s bántását szó nélkül hagyja. Gyökér nélküli a gyökér s nemzetének semmit nem ér, mert lelki cafat az olyan erény ki nem érez a testvéréért. Ármánykodó gyávasága ki lakáj-uszályokba állva saját népét legyalázza, de Igazság lesz a halála! Rendn
Read more >>
JUL
28
Templom és iskola
By:
Margit Zoltán
on
JUL
28
Szerbcsernye (Német - Czernya) 2014. Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét (Szerbcsernyén) magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülőjé szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! A koldusnak, a pári&
Read more >>
JUN
15
Majd megöregszel...
By:
Margit Zoltán
on
JUN
15
Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz majd egyedül. Árnyak ütnek a rezgő anyókára. Az öreg kutya néha majd nyafog, de a szobában csend lesz, csupa rend lesz; hanem valaki hiányozni fog a multból ahhoz a magányos csendhez. Majd tipegsz s ha eleget totyogott rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben áll ifju képed. Hozzá motyogod: "Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem." "Mit is tehettem volna?" - kérdezed, de fogatlan szád már nem válaszolhat; s ki a nap előtt lehunyod szemed, alig várod, hog
Read more >>
JUN
09
NYÁR
By:
Margit Zoltán
on
JUN
09
Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél - csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél. József Attila
Read more >>
More Posts
Mobilize
your Site
View Site in Mobile
|
Classic
Share by: